Néha rájön az emberre, hogy a rendelt gyros-t, pizzát, hamburgert, burrito-t és társait úgy elkészítené otthoni körülmények között is. A tapasztaltabbak már tudják, hogy ez legtöbbször csalódással jár, és se időt, se pénzt nem tudunk spórolni a konyhában művészkedéssel. Annál is inkább, mert egy ilyen akció záró akkordja mégis csak kajarendelés lesz, ahol dupla annyi költségen, egy feldúlt konyhában várjuk a futárt úgy, hogy már az kedvünk is elment az egésztől.

Ha az említett élethelyzetben való szereplés valóban tapasztalt embert szül, én már taníthatnám a pofára esést. Odáig merészkedtem, hogy a mákos tésztához egyébként egy-két száz forintért bárhol beszerezhető tésztát is otthon próbáltam előállítani. (A mákra most ne térjünk ki.)

A gond ott kezdődött, hogy egy legénylakásban van TV, bontó, hamutál meg lávalámpa. Sodródeszka, sodrófa, galuskaszaggató és tésztametélő általában nincs, ha van, akkor sem ismerjük fel, azon definiálhatatlan tárgyak körébe tartozik, amit egy közösségi helyről hazafele valami oknál fogva magunkkal hoztunk.

Amiben viszont nem szenvedünk hiányt, az a szükség szülte kreativitás. Tészta nyújtására kiválóan alkalmas lehet például az üres borosüveg is, henger alakú, kevésbé tapad a fánál és nem törik túl könnyen. Gyúródeszkának ott az asztallap, másra úgysem jó, az ember TV előtt eszik. Galuskaszaggatásra agyondöfködött margarinos dobozt tudok ajánlani, amiben passzírozhatjuk a masszát akár kanál, vagy ami még hatékonyabb, parketta szegőléc segítségével. Az eszköz alapanyag tehát adott, amin bukhat a projekt – és amin nálam is bukott – a munka, amivel előállítjuk ezeket a konyhai szerszámokat. Gondolok itt főleg az üres borosüveg kreálására…

Tehát, sikertelen tésztakészítés esetén maradnak a hiperek, ott mindenféle tészta van, különböző áron és minőségben. Horror árú magyar és egyre olcsóbb import. De melyik az igazán jó? Van értelme megfizetni a soktojásost? Ennek jártunk utána a Hiperárak Tesztcsapattal! Megvettük az egy helyen kapható legtöbb márkaterméket, az instrukciók alapján ugyanannyi sóval kifőztük és egymás után végigkóstoltuk. Minden szempontra maximum 5-5 pontot adhatott a hat résztvevő. Íme az eredmény:



Ejnye! Kivétel nélkül minden tészta kemény maradt úgy, hogy betartottuk a csomagolására írt főzési időt. Öntörvényűen kellett hát kotyvasztanunk, bele-bele kóstolva a főztünkbe. Amiről még szintén nem árulkodnak a pontok, az, hogy mennyire okoz telítettséget egy soktojásos változat összehasonlítva egy durumtésztással. Természetesen, az olasz tészták sokkal könnyedebbek, lényegesen nagyobb adagot bír ezekből fogyasztani az ember. Viszont az is igaz, hogy a jó kis menzás mákos, diós, grízes, túrós feltétek a magyar, szinte lenyelhetetlenül vaskos tésztákkal harmonizálnak csak igazán!

A spagetti téma a jövő héten is marad, a paradicsomszószokat fogjuk szagolgatni, nyalogatni, cuppogtatni.

Kapcsolódó receptek:
Spagetti örömlány módra
Spagetti bolognese
Csípős paradicsomos tészta

Hol szerezhető be legolcsóbban az alapanyag?
 

- Vlagyik -